Fotóstábor Bugacon

Idén ismét augusztus 11-17 között rendezzük meg fotós táborunkat a már jól ismert Bugaci Csemete Oktatóközpontban, a részvételi változatlanul 25 000 forint teljes ellátással. Most a fekete-fehér témájára fűzzük fel az egyhetes programot, ebbe beletartozik az analóggal való ismerkedés és a laborálás is. A fotográfia máig időtálló darabjainak nagy többsége fekete-fehér képekből áll, és amellett, hogy készítésük némileg más szemléletet igényel a fotós részéről, kiválóan alkalmas az esetleges kompozíciós hibák felfedésére. A tervek szerint digitális gépet is használunk majd és lehetőséget adunk a filmre fotózásra. Alkalmi laborunkban az előhívás mesterségét adja tovább abban jártas kollégánk. Emellett ahogy minden évben, a résztvevők technikai felkészültségétől függően foglalkozunk fotográfiai alapismeretekkel is. Táborainkat egyféle alapozó képzésnek szánjuk azoknak, akik ismerkednek a fényképezéssel, a fényképezőgépükkel, és akiket az intenzív foglalkozás hozzásegíthet a továbbfejlődéshez. A szakmai vezető idén is Konyhás István lesz, a Népszabadság fotóriportere. A tábor előtt rendezik meg az Ősök napja nevű hagyományőrző programot augusztus 8-tól 11-ig. A fotóstáborba jelentkezők közül már többen jelezték, hogy részt vesznek rajta (a viseletek és lovasbemutatók jó fotótémát jelentenek), ezért a korábban érkezőknek szálláslehetőséget biztosítunk ugyanitt, az oktatóközpontban. Innen gyalogosan nagyjából negyedóra alatt megközelíthető a helyszín. Aki ezen a programon is részt szeretne venni és igényli a szállást, 1000 forintos napidíjjal kérheti, az augusztus 8-10 közé eső időtartamban önellátásra kell berendezkedni, a konyha és vizesblokk természetesen rendelkezésre áll. A fotóstábor programja 11-én, hétfőn kezdődik, a résztvevőket kérjük, hogy legkésőbb ezen a napon 11 óráig érkezzenek meg, vagy az előző napon, 10-én vasárnap. (Az érkezés várható idejét kérjük feltüntetni a jelentkezési lapon, ami innen tölthető le.) Jelentkezési határidő: július 28. További részletek a tábor vezetőjétől kérhetők: mail@terepszemle.hu, +36 (30) 621-2160.

Fotótanfolyam indul Debrecenben

Az egyhajúvirágok is előbújtak

Igaz, ma a markáns északi szél és borult ég miatt nagyon nem nyíltak a növények, azért lassan csak előmerészkednek.

Rétisas Fancsikán

A Debrecen mellett található Fancsika víztározóhoz kilátogatók több érdekességgel is találkozhatnak itt kirándulásaik során. Az egész télen itt telelő bütykös hattyúk, melyek közé egy fekete hattyú is keveredett, lassan odébb állnak vagy épp költésbe kezdenek. A szárcsák és récék csapatait pedig a napokban előkerült fiatal rétisas tizedeli. A sas költeni nem fog egyelőre, hiszen ez a példány még egy ivaréretlen példány, így csak kóborol. De megjelenése mutatja, hogy ezek a jóléti tavak nem csak az ember, hanem a vadon élő madarak számára is nélkülözhetetlenek.

Tavaszt hozó sáfrányok

Az Alföld végtelen rónáinak nagyságáról, azok fenségességéről a ma embere szinte semmit sem tud, s a szántóföldekkel szabdalt táj az aszfaltutakon átsuhanóknak szinte semmiféle szépséget nem tartogat. Ahhoz, hogy parányi csodáit felfedezzük, le kell térni erről a száguldó útról, és néha elbóklászni üldözötté vált akácosok, lassan nyurguló tölgyesek között. Aki tudja, mit kell keresnie, annak mindig sokkal könnyebb dolga van: mi is botanikai ismeretekkel felvértezve indulunk el a Debrecen melletti Erdőspuszta egyik szegletébe. Az országban többfelé virító téltemető már hullajtja sárga szirmait, lassan a hóvirágok és tőzikék fehérsége is fakulni kezd, ám a tavaszi virágok hamar követik őket, sorra bukkannak ki az avar alól. Két hete járunk ide szinte minden nap. Nem tudjuk, csak sejtjük, hogy az enyhe időnek hamar elő kell csalogatnia az első sarjakat. Korai még, de a talaj melegszik, az apró hagymák az olvadék hótól és esőtől elég nedvességet kaptak, félreérthetetlen üzenetet az ébredő természettől. Előjelek nincsenek, minden egyik napról a másikra történik, végül a feltételezés bizonysággá válik, s a türelmes-türelmetlen várakozástól a gyertyában álló tarka sáfrányok (Crocus reticulatus) látványa szabadít meg minket.

A tavasz első jeleinek felfedezése minden téltől elfásult ember számára örömteli, de a természetet szerető, járó ember számára ugyanolyan megrészegítő tud lenni, mint egy régész számára a közelben sejtett, és egyszerre csak felfedezett több ezer éves falu kiásása, vagy egy kisgyereknek a karácsonyi csomagok bontása.

Óvatosan járunk, mintha taposóaknákat rejtene a föld, hisz a virágok mindössze 5-7 centiméterre emelkednek ki a talajból, a lehullott ágak, aszalódott fűszálak elegyéből épp csak kikandikál néhány tő. Az erőteljes, sötétzöld tőlevelek egyenesen tartják a törékeny szárat és az azzal egyben fejlődő lepelleveleket, a három lepellevél csúcsa felé három sötétlila sáv fut. A leheletvékony fehér, halvány, olykor mély lila „szirmok" varázslatos átmenetben bontakoznak ki, és narancsba hajló, vagy sötét sárga porzókat ölelnek át. 

A fotózáshoz komótosan, körültekintően készülünk. A modell még fürdik a napfényben, aztán szégyenlősen, megunva a pózolást becsukódik. A tövek között a talajszintet lakó rovarok, hangyák, pókok szaladnak dolguk után. A sáfrányok évezredek óta velünk élnek. Ahányat lát az ember Észak-Olaszországtól kezdve a Kaukázusig, annyiszor veszhet el szépségükben. 80 fajuk közül nálunk mindössze 4 fordul elő, a meszes, laza alföldi talaj a tarka sáfrány kedvelt élőhelye, a fehér és illír sáfrány balkáni elterjedésű, az ország déli részein él, kárpáti sáfrányért a Beregbe kell utaznunk.

Tavaly március derekán éledt fel ez a védett virág, és bár a böjti szelek még hozhatnak hideget, akár fagyhat is, a geofiton növényekre jellemzően az neki már nem árt, sűrű sejtnedve miatt könnyedén átvészeli azt is.

Szöveg: Veres Hajni

Fotók: Konyhás István

Virítanak a téltemetők

Téltemető (Eranthis hyemalis) virágzó tövei a Debreceni Nagyerdő parkerdő részén. A szokatlanul enyhe időben az itt található teljes állomány kinyílt.

Fotó: Konyhás István