Arról, hogy milyen madarakat láthatunk télen a
városban, már sok helyen ejtettek szót mostanra széncinegék, zöldikék,
tengelicek, mezei és házi verebek lepték el a számukra készített madáretetőket,
közéjük keveredik néha egy-egy meggyvágó. Debrecenben mindennapos a vetési
varjak, köztük néhány dolmányos varjú, csóka látványa, fel-felbukkan az egész
évben látható feketerigó, néhány cserregő szarka, be-betévednek a városba az egerészölyvek,
de a messzi észak kisebb testű ragadozói tartják magukat valahol fönt a most
még enyhe időt adó fagy birodalmában. A fásult részeken felfedezhetünk
kisebb-nagyobb fenyőrigó csapatokat, viszont igazi madárritkaságok, csonttollúak,
keresztcsőrűek eddig csak az ország nyugati részén jelentek meg.
Igazán érdekesebb lehet
viszont egy kicsit kijjebb, Kismacs és Ondód térségében az a néhány ezres
libacsapat, amelyiket már hetek óta rendszeresen cserkésznek be madarászok. A nagy lilikek, esetleg kis lilikek között felbukkant
ugyanis néhány vörösnyakú lúd is, ebből a
fajból évente mindössze 30-50 példány vonul keresztül hazánkon.
Valószínűleg hozzájuk
tartozott az a példány is, amit néhány héttel ezelőtt meglőttek, és a
hortobágyi Madárkórházba került. Megfigyelések szerint ebből a fokozott védelem
alatt álló fajból 10 másik példány azonban most is a két-háromezres
lúdcsapatban van, és megszokott táplálkozó helyük és kedvelt éjszakázó helyük,
a Látóképi-tavak még be nem fagyott vízfelületei között ingázva múlatják a téli
hónapot.
A lúdcsapat többségét a szemük
vonaláig érő fehér hókás nagy lilikek alkotják, az
idősebb madarak hasa széles fekete foltokkal tarkított, míg a fiataloké
mintázat nélküli. Nálunk nem költenek, csak átvonulnak, ilyenkor nagy számban
lehet őket megfigyelni. Sokkal kevesebb példánya él viszont kisebb rokonának, a
kis liliknek, ami veszélyeztetettsége miatt fokozott védelem alatt áll, ebből
januárban mindössze egy példány észlelését jegyezték föl Debrecen térségében.
Tovább majd akkor vonulnak, ha befagy az éjjelre biztonságot jelentő tó vize,
addig is tőkés récék és szárcsák társaságában várják az új reggeleket.
Élelmet még most is találnak, legszívesebben a tarlókon
szedegetnek kukoricát, gyepeken legelnek, esetleg meg-megcsipkedik az őszi
gabona hajtásait, amiben ilyenkor már nem tesznek jelentős kárt, viszont a
"visszametszett" vetés jobban bokrosodik tavasszal. A nálunk is
költő, rózsaszín lábú nyári lúd (népiesen szőke liba) már továbbállt Olaszország,
vagy Tunézia felé, ahogy az ugyancsak átvonuló, sötét tollazatú vetési lúd is,
valamint a méreteit és alakját tekintve hattyúszerűnek mondott, Európában
néhány évtizede meghonosodott kanadai ludak is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése