Fotókiállítás a darvakról

Előbújtak a magyar kökörcsinek

Alig pár napja, hogy elolvadt a hó ebben a szokatlan márciusi télben, de már a magyar kökörcsinek (Pulsatilla pratensis ssp. hungaryca) első példányai előbújtak. Igaz, még nem nyíltak ki és még csak pár hírnöke törte át a földet, de hamarosan gyönyörködhetünk e nagyon ritka, fokozottan védett növényünk szőrös lila virágaiban. Debrecenben csak egy helyen, Haláp közelében fordul elő a magyar kökörcsin, eszmei értéke 250 000 Ft.

Hó utáni virágzások

A napnak egyre inkább van ereje, az utca árnyékos és napos oldalán gyalogolva már egy ideje lehet érezni és élvezni az energiát adó pillanatokat. Ez az energia és ez a hő, de leginkább a talaj hőmérsékletének emelkedése csalogatja elő sorra a növényeket. Egyik legkorábban nyíló vadvirágunk a nyolcvanas években megírt határozókban még behurcolt, vagyis adventív fajként számon tartott, mára azonban védett téltemető (télike vagy kikeletnyitó) helyenként már elvirágzott, az ország déli részén február közepétől törte meg sárga szirmaival az avar egyhangúságát. Debrecenben, a Nagyerdőben kicsit később lehetett felfedezni a hó alól is kibújni képes virágokat, itt az erdő egyik kiemelkedő, védett természeti értékének számít.

 A Debrecen környéki virágzási naptárba ezután két rendkívüli szépségű, apró, törékeny növény kerülhet. A sok csapadéknak köszönhetően a korábbi évekhez képest végre nagyobb számban is megmutatták magukat a liliomfélék családjába tartozó egyhajúvirágok (ennek régi neve tavaszkikerics, utalva korai, február-márciusi virágzására) és a nősziromfélék családjába tartozó tarka sáfrányok.

Veres Hajni bővebb írása a tarka tavaszról

Tavaszhírnökök

A Nagyerdőn a Békás tó szomszédságában a téltemetők kis csoportjában gyönyörködhetünk. Ez a sárga virágú növényke nálunk nem őshonos, kolostorkertekből szabadult ki, de az idő folyamán az ország sok helyén előkerült. Ma már védett és a hazai flóra teljes értékű tagjának tekintjük.

A város keleti részén található Erdőspusztákon pedig több helyen előbújtak a tarka sáfrányok. Ezek a  törékeny, pár centis növények lombfakadás előtt, gyakorlatilag minden más növényt megelőzve bújnak elő. Jellegzetes gyertya alakban töri át az avart, majd akár több napig is így marad, amíg a levegő hőmérséklete nem emelkedik 10 C fok fölé, Ekkor kinyílik és néhány nap alatt elvirágzik.

A császárfa

Impozáns fafaj, jól bírja a klímánkat, tavasszal még lombfakadás előtt halványlila virágai az egész fát beborítják. Őshazája Kelet-Ázsia, de Közép-Európa enyhe téli éghajlatú részein a parkokban, kertekben sok helyen előfordul. Tudományos neve Paulownia tomentosa, ami I. Pál orosz cár lánya, Anna Paulovna hercegnő nevére vezethető vissza. Virágai ősszel fejlődnek ki, áttelelnek a rügyben, majd csak enyhe telek után hozza színpompás virágait lombfakadás előtt. A 10-15 méter magas fát könnyen felismerhetjük arasznyi leveliről, április-májusban lila tölcsér alakú virágairól, melynek belsejében sárga sávok találhatók. 

Aki biztosra akar menni e faj megismerésénél, annak érdemes április végén a Nádor u. 17 sz. elé elsétálnia és itt a védett fát keresnie, vagy meglátogatni a Bartók Béla és Csigekert utcák kereszteződésének környékét. Utóbbinál nem védett, de nagyon jó állapotban lévő egyedét találjuk. Ezt a fát szinte csak szépsége miatt ültetik. Hazánkban fává nő, fiatal hajtásai fagyérzékenyek, ezért ahol hidegebbek a telek, vagy ahol nem elég védett helyre ültetik, csak bokorrá fejlődik. Ahol a füge megmarad, ott ez a fa is jól érzi magát. Annak ellenére, hogy egyre több helyen ültetik, így egyre ismertebb, a tudósok még most is vitatkoznak rendszertani besorolásán. Jelenleg a tátogatófélék családjába sorolják, de egyesek szerint inkább a szivarfafélékhez kellene tartoznia, míg mások akár egy önálló családot is el tudnának képzelni e fajnak, a paulowniaféléket, vagyis a császárfaféléket.

Ludak Debrecen határában

Arról, hogy milyen madarakat láthatunk télen a városban, már sok helyen ejtettek szót mostanra széncinegék, zöldikék, tengelicek, mezei és házi verebek lepték el a számukra készített madáretetőket, közéjük keveredik néha egy-egy meggyvágó. Debrecenben mindennapos a vetési varjak, köztük néhány dolmányos varjú, csóka látványa, fel-felbukkan az egész évben látható feketerigó, néhány cserregő szarka, be-betévednek a városba az egerészölyvek, de a messzi észak kisebb testű ragadozói tartják magukat valahol fönt a most még enyhe időt adó fagy birodalmában. A fásult részeken felfedezhetünk kisebb-nagyobb fenyőrigó csapatokat, viszont igazi madárritkaságok, csonttollúak, keresztcsőrűek eddig csak az ország nyugati részén jelentek meg.

Igazán érdekesebb lehet viszont egy kicsit kijjebb, Kismacs és Ondód térségében az a néhány ezres libacsapat, amelyiket már hetek óta rendszeresen cserkésznek be madarászok. A nagy lilikek, esetleg kis lilikek között felbukkant ugyanis néhány vörösnyakú lúd is, ebből a fajból évente mindössze 30-50 példány vonul keresztül hazánkon.

Valószínűleg hozzájuk tartozott az a példány is, amit néhány héttel ezelőtt meglőttek,  és a hortobágyi Madárkórházba került. Megfigyelések szerint ebből a fokozott védelem alatt álló fajból 10 másik példány azonban most is a két-háromezres lúdcsapatban van, és megszokott táplálkozó helyük és kedvelt éjszakázó helyük, a Látóképi-tavak még be nem fagyott vízfelületei között ingázva múlatják a téli hónapot.

A lúdcsapat többségét a szemük vonaláig érő fehér hókás nagy lilikek alkotják, az idősebb madarak hasa széles fekete foltokkal tarkított, míg a fiataloké mintázat nélküli. Nálunk nem költenek, csak átvonulnak, ilyenkor nagy számban lehet őket megfigyelni. Sokkal kevesebb példánya él viszont kisebb rokonának, a kis liliknek, ami veszélyeztetettsége miatt fokozott védelem alatt áll, ebből januárban mindössze egy példány észlelését jegyezték föl Debrecen térségében. Tovább majd akkor vonulnak, ha befagy az éjjelre biztonságot jelentő tó vize, addig is tőkés récék és szárcsák társaságában várják az új reggeleket.

 Élelmet még most is találnak, legszívesebben a tarlókon szedegetnek kukoricát, gyepeken legelnek, esetleg meg-megcsipkedik az őszi gabona hajtásait, amiben ilyenkor már nem tesznek jelentős kárt, viszont a "visszametszett" vetés jobban bokrosodik tavasszal. A nálunk is költő, rózsaszín lábú nyári lúd (népiesen szőke liba) már továbbállt Olaszország, vagy Tunézia felé, ahogy az ugyancsak átvonuló, sötét tollazatú vetési lúd is, valamint a méreteit és alakját tekintve hattyúszerűnek mondott, Európában néhány évtizede meghonosodott kanadai ludak is.

Új internetes sorozat Debrecen természeti értékeiről

Egyre kevesebb az esély, hogy könyv formájában is megjelenhet a Debrecen természeti értékeit bemutató tanulmány. A város nem tartotta fontosnak az erre beadott pályázat támogatását. A debreceni tehetős és még a válságban is nem csekély nyereséget realizáló magánszemélyek és vállalatok (köztük több olyan is, amelyik ahol tudja reklámozza, mennyire elhivatott a környezet védelme és a természeti értékek megmentése, óvása mellett)  szintén nem tartják hasznosnak vagy támogatandónak a Debrecen egyre fogyó természeti értékeinek megóvását, bemutatását. Részükről a valódi értékek, helyett a kép mutogatás marad. Lelkük rajta.

Viszont egy nem rég indult közéleti portál felkarolta a kezdeményezést és ha nem is nyomtatva de legalább a világhálón teret ad a megjelenésnek. Így már eljuthat elég sok emberhez a több éve folyó munkák gyümölcsének elég jelentős szelete. Köszönjük!

Íme:
„Most induló sorozatunkban Debrecen természeti értékeit vesszük sorra. Nap mint nap sétálunk el azok mellett a védett fák vagy facsoportok mellett, amikről talán nem is tudjuk, hogy oltalom alatt állnak, hiszen azoknak csak egy részét jelöli tábla. Több oka is lehet annak, hogy egy fa vagy fasor védelmet kap. Ritkasága, veszélyeztetettsége, kora vagy védett állatoknak nyújtott menedéke, tápláléka miatt érdemel kitüntetett figyelmet. Természetesen minden fa, bokor vagy más élőlényt óvnunk kell, hiszen Herman Ottó szavaival élve: a természetben nincs hasznos vagy káros, csak szükséges.”

A sorozat első, a kocsányos tölgyeket bemutató részét itt olvashatják